A Magyar Huszárságról

Mozgékonyságukban az erejük

Mátyás király szervezte meg az első magyar huszáralakulatokat, eleinte még csak portyázásra alkalmas könnyűlovasságként. Komolyabb tényezővé akkor vált, amikor Mátyás uralkodásának második felében teljesen betagozódott a hadseregbe: sisakot, vértet, nehézfegyverzetet viselő könnyűlovasság vált belőle. A páncél ellenére a huszárság ekkor is megmaradt könnyűlovas egységnek, mert a nyugat-európai nehézlovasokkal összehasonlítva még mindig mozgékony, gyorsan reagáló fegyvernemet alkottak.

Forrás: MTI

Huszárroham (forrás: MTI)

A magyar huszár ?karrierje? a lőfegyverek elterjedésével kezdődött. A XVII. századtól kezdve a hadjáratok könnyen kiszámíthatóak voltak: gyors tüzelés, lassú hadműveletek jellemezték a kort, ahol óriási tömegek mozogtak csigalassúsággal. Gondot okozott a sereg ellátása. Hatalmas raktárbázisokat hoztak létre, de a rossz utakon az élelem, az utánpótlás nem tudott lépést tartani a haddal, a raktárakat ugyanakkor nem hagyhatták őrizetlenül, és az utánpótlási vonalak sem nyúlhattak több száz kilométerre.

Szívósságuk miatt váltak nélkülözhetetlenné

Az ütközeteket a tűzerő és a talpig vasba öltöztetett nehézlovasság döntötte el. A durva, csontos csatalovak az elsöprőerejű döntő rohamra kiválóan alkalmasak voltak, de nagy menetteljesítményre már nem voltak képesek. Ekkor értékelődött fel a huszárok szerepe, akik addigra levetették könnyű vértjeiket, hiszen a lőfegyverek ellen védelmet már nem nyújtottak. Ló és lovas is a hosszú menettávhoz, a nélkülözéshez szokott és alkalmazkodott, igénytelenségük kiválóan alkalmassá tette őket a portyákra, lesvetésre, az ellenség utánpótlási vonalainak támadására.

Volt egy emberi tényező is, ami igen keresetté tette a kiszámíthatatlan, kisebb csoportokban is döntésképes, portyázó lovasokat. A magyar huszárok a törökellenes harcokban hozzászoktak, hogy ott ártsanak az ellenségnek, ahol és ahogy tudnak: vadak voltak és kegyetlenek, nem ismertek irgalmat a pogánnyal, Isten ellenségével szemben. Nem voltak a központi ellátmányhoz kötve, mert vagy koplaltak akár napokig, vagy elvették amire szükségük volt a környék lakosságától.

Huszárok a francia elitegységben

Egy idő után egész Európában elterjedt ez a fajta könnyűlovasság. Bár háborút nyerni a huszársággal nem lehetett, de eleve vesztes helyzetből indult az, akinek nem volt: olyan eredményesen támadták, zavarták, pusztították az ellenség utánpótlását, hogy sokszor döntő ütközet nélkül is kivívták a győzelmet ? fogalmaz az alezredes. A XVIII. századtól - magyar mintára - Nyugat-Európa legtöbb országa megszervezte a maga huszárságát. Franciaországban például Bercsényi Lászlónak, a "mi Bercsényi Miklósunk" fiának jutott ez a feladat az 1700-as évek első felében. A francia haderő legmodernebb haditechnikát használó egyik elitalakulatát a mai napig Bercsényi huszároknak nevezik.

Miért éppen a magyar könnyűlovasság terjedt el a világban, amikor hasonló harcmodort alkalmaztak például a török szpáhik, az orosz kozákok - teszi fel a kérdést a szakértő. Minta ugyan lett volna bőven, csakhogy a keleti könnyűlovasok megőrizték "rablójellegüket", képtelenség lett volna őket a reguláris hadseregekbe bevonni. A magyar huszárság viszont a több mint egy évszázados fejlődésnek köszönhetően úgy tudott együttműködni a hivatásos haderővel, hogy közben megőrizte szilajságát, gyors döntéshozó képességét és önállóságát.

Megsarcolták Berlint

Érdemes megemlíteni egy huszáros rohamot a történelemből, ami jól példázza e fegyvernem lényegét. A hétéves háború a XVIII. század közepén lángba borította Európát, a sokak által rettegett porosz hadsereg is mozgásba lendült. Miközben a hadak lomha mozgással ?egymást keresték?, Hadik András 1758-ban mintegy kétezer magyar huszárral, körülbelül ennyi gyalogossal és néhány ágyúval egy ?huszáros vágással? megszállta Berlint, a porosz fővárost. Stratégiai megszállásra természetesen nem is gondolhatott, de észrevette a lehetőséget, és lecsapott rá: erre is képesek vagyunk - üzente tettével az ellenségnek.

Néhány napot maradtak a magyarok Berlinben, ahol jó keresztény módjára nem is gondoltak a fosztogatásra, beérték némi sarccal, és a dicsőséggel. Hadik hadművelete világítja meg igazán a korabeli huszárság értékét, váratlan húzásával romba döntötte az ellenség stratégiáját, demoralizálta, elbizonytalanította. Ez a harcmodor magyarázza, hogy a huszárság a magyar vitézség szimbólumává vált. Míg a gyalogos katona parancsra menetel, harcol, majd ismét menetel, addig a lovasé a dicsőség: elsőnek csap az ellenségre, ő szerzi meg a zászlót, nemcsak megteheti, de rá van kényszerítve, hogy önállóan hozzon döntéseket.

Forrás: www.fn.hu
Forrás: www.gazdakor.szie.hu


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.