A magyarokról

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró: 
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége". 

AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: 
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak." 

BÖLCS LEO bizánci császár (866-911): 
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők." 

LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( - 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: 
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre." 

LUITPRANT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: 
"gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény". 

Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja: 
"Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak..." 

Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): 
"Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott." 

GARDEZI perzsa író, 1050. körül: 
"A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők." 

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): 
A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet." 

TYRUSI VILMOS püspök, (ca. 1130-1190) aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában: 
?A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.? 

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: 
?Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat.? 

DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónö?röklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: 
?Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!? 

A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben
?Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.? 

V. Miklós pápa 1449-ben, III. Kallixtus pápa 1455-ben 
?A Kereszténység védő pajzsa? címmel tüntette ki Magyarországot. 

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében: 
?Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.? 

BONFINI (1425-1502): 
"Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték." 

JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben írja: 
?Magyarország a kereszténység védőbástyája.?

MEZZOFANTI olasz nyelvész (főpap volt), aki 58 nyelven értett és beszélt, ezek között magyarul is tökéletesen tudott, egyszer így nyilatkozott : ?A magyarok úgy látszik, még nem tudják, minő kincset bírnak nyelvükben.?


Az angol ROBERT JOHNSON 1616-ban: 
?Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.? 

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: 
"A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki". 

MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradi?csom szerzője: 
?Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.? 

MONTESQIEU (1648-1755): 
?A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.? 

JULES MICHELET (1798-1874): 
?A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.? 

EDUARD SAYOUS (1842-1898): 
?A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.? 

Az angol G. HERRING 1838-ban kiadott útirajzában írja: 
?Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.? 

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879): 
?A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni.? 

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: 
?Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.? 

VICTOR HUGO (1802-1885): 
?Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.? 

BISMARCK német kancellár (1815-1898): 
?Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.? 

TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: 
?Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.? 

ELISÉE RECLUS (1837-1916): 
?Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.? 

PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja: 
"Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..." 

HANS NORMAN 1883: 
"Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... jóalkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek". 

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: 
?Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.? 

PAYOT
?Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.? 

GABRIELE D'ANNUNZIO (1863-1938) olasz költő 1926-ban: 
?Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.? 

G. FERRERO olasz történetíró (1871-1942): 
?Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.? 

Archibald Céry Collidge professzor, aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta ? a Trianoni békeparanccsal kapcsolatban ? Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását: 
?Egy ezer éves egységes országra erőszakolni, elfogadtatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belól.? (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.) 

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta: 
?Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.? 

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja: 
?A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.? 

LORD ROTHERMERE (1868-1940) 1927. június 27-én a Daily Mailben írja: 
?Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el.? 

ALBERT CAMUS (1913-1960) francia nobeldíjas író 1957. október 23-án tartott beszédéből részlet: 
?A magyarok vére. 
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. 
Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. ? 
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhángú bojkottját az elnyomókkal szemben. 
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. 
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz estendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhúllnia ? s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. 
A magáramaradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem ? igazoljuk a gyilkosokat. 
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérlenünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában? 
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!? 

JEAN COCTEAU (1892-1963) francia költő, festő, akrobata, zenekritikus, színész írta ?Hommage dés po?tes français aux po?tes hongrois? című könyvében (11957?): 
?Drága Magyarok ti csillagok az égitestek között ? s mindannyian költők a tett tragikus lírája által.? 

RAMON CUÉ ROMANO (1914-2001) spanyol jezsuita pap 1957-ben kiadott egy verses kötetet ?Sangre de Hungaria? (Magyarország vére) címmel. Itt olvasható egyik megrázó verse: 

Magadra hagytunk Tégedet 

Kicsi húgunk, te drága! 
Magadra hagytunk Tégedet. 
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, 
S Európa szívéről letéptek rőt kezek. 
Keresztútján a művelt világnak 
Magadra hagytunk Tégedet. 

Hogy körülálltuk földre tiprott tested, 
A hulló jaj és forró vér felett, 
Melynek árjával bepermetezted 
Ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, 
De senki előre egy lépést se tett, 
Csak kezeinket emeltük az égnek, 
S magadra hagytunk Tégedet. 

Szemünk láttára tapostak a sárba, 
Nem távoli őserdők megett, 
De Európa szívében, hol drága 
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt 
A dómokra, mely visszhangként hordta 
A vádat, amit Dante emelt érted, 
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra 
S Beethoven dala kilencszer zokogja: 
Az életünk új barbár korba tévedt. 
S bár vállainkon húsz évszázad súlya, 
Elárultuk múltunkat és újra 
Vak félelembe fúlt a tett, 
S magadra hagytunk Tégedet. 

Bűvölten néztük mozdulatlan 
Hogy gázol át törvényen az ellen, 
S a szörnyetegnek végső pillanatban 
Hogy étvágya beteljen 
Áldozatként a szörnyű lakomára 
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap 
Új áldozatra vajon kit sorolnak? 
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot 
Kívántad, mint a kék magas 
Büszke királya a sas. 
És annyi volt hős fiadnak vétke, 
Hogy hitvesüket úgy hívták ?enyém?, 
Hogy anyjukat is úgy hívták ?enyém?, 
Hogy lányukat is úgy karták hívni, 
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek, 
?enyém?-nek hívták a hazát, történelmet. 
Óh Isten mondd hát vétek ez? 
Ezért tiportak le, s mi szabadok 
Magadra hagytunk Tégedet! 

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország! 
A lelkünk mélye és a városok 
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok 
A vádat hordják, 
Hogy letiportak s friss véred kiált 
A szabad ember foltatlan ruháján 
A munkások olajos öltönyén 
S a vasárnapi vasalt nadrágokon? 
Nincs, ki lemossa véredet, 
Mit vád-piros ajakkal égetett 
A homlokunkra húszezer halott: 
- ?Világ porondján fényes nappalon 
Megint magunkra hagytatok!? - 

És üldözni fog majd e bűnnek árnya: 
A béke szavát elfojtja a jaj, 
A szabadság új árulást takar. 
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet 
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket, 
Mert lelkük mélyén érzik már a népek, 
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába 
Megindult és sár tapad nyomába 
És árulásuk, árulásba hal, 
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg 
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek 
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar. 
Mert Európa szívében előttünk 
Fényes nappalon megtörténhetett, 
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk, 
S mi magadra hagytunk Tégedet. 


(A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe ezer esztendőn át egyedül s magárahagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, hanem Európát is. Í956 után a világ lelkiismeretének hangján a fegyvertelen költők hajtottak fejet az elnyomottak, a bebörtönözöttek, a halottak előtt s mondták: Gloria Victis, dicsőség a legyőzötteknek, kik győzhetetlenek.) 


ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomál (Afrika) költő 1962-ben arról számol be, hogy 
Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek is, melyek Európáról sem igen hallottak. 

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban: 
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. 
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje. 
Isaac Asimov egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat... 
Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? 
Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. 
Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk."

ŐSZENTSÉGE, A XIV. DALAI LÁMA: "Az együttérzésből fakadó önbizalom és bölcsesség ötvözése, megbecsülése és kihasználása igen nagy szerepet kap valamennyi világvallásban, és különösen hangsúlyozott a buddhista tanításokban. Ezek a tanítások ezzel kapcsolatban gyakran említik azt a bölcsességet, mely szerint mindannyian önmagunk mesterei vagyunk. Szükségünk van egy olyan fajta megingathatatlanságra, előrelátásra, türelemre, amely képessé tesz bennünket akadályaink leküzdésére. E nemzet nagy fia, Kőrösi Csoma Sándor, életével és munkájával megmutatta, milyen nagyszerű eredményeket érhetünk el, ha kifejlesztjük magunkban az olyan magasrendű tulajdonságokat, mint a céltudatosság, akaraterő, kitartás, türelem és becsületes emberség. Ha a magyar nép minden egyes tagja követi az ő példáját, és önmagában kifejleszti e nagyszerű emberi tulajdonságokat, meggyőződésem, hogy e nemzet képes lesz sikeresen leküzdeni problémáit. Erről meg vagyok győződve, és ezért imádkozni fogok."

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954) 
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: ?Már itt vannak? magyaroknak nevezik őket!? 

És végül két nagy magyar véleménye: 

ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664): 
?Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.? 

PETŐFI SÁNDOR (1823-1849): 
?Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.?

Forrás: hunnianet.net


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.