ittebei Kiss József, a magyar Richthofen

ittebei Kiss József, a magyar Richthofen

A magyar Richthofen

Május huszonhetedikén volt nyolcvankilenc éve, hogy a túlerővel vívott csatában odaveszett az első világháború legtöbb győzelmet aratott magyar hadirepülője, ittebei Kiss József törzsőrmester (képünkön), aki sajátos harcmodorával beírta nevét a hadtörténelembe. A kitűnő tábori pilóta többször tapasztalta, hogy a géppuska hibája miatt védtelenné vált repülőt könyörtelenül lelőtték, s ezzel a fiatal fegyvernem harcosai minden vitézi erényt sutba dobva növelték légi győzelmeik számát. Erre a kegyetlenségre nemes lelkű választ kívánt adni.

Kidolgozott egy módszert: a felhők közül váratlanul csapott le, s az ellenfél gépe mellé leadott lövésekkel kényszerítette azt, hogy oda repüljön, ahová irányítja. A vértelen győzelem szándéka vezérelte tehát bevetései során: húsz légi győzelméből kilencet így aratott. Harcmodora alapján a levegő lovagjának nevezték, méltó volt nagyapjához, az Aradon vértanúhalált halt Kiss Ernő honvéd tábornokhoz. Haditetteit összesen tizenhét vitézségi éremmel ismerték el, igazi jutalmát, a hadnagyi kinevezést azonban csak halála után kapta meg. Hősiessége előtt ellenfelei, az angol repülők is fejet hajtottak; halála után koszorút dobtak le a levicói repülőtérre, egy részvétnyilatkozat kíséretében.

Ittebei Kiss József 1896. január 26-án született, Pozsonyban. Az első világháború kitörésekor, tizennyolc évesen, önként jelentkezett katonai szolgálatra. A pozsonyi 72-esekhez sorozták be; az orosz hadszíntérre került, ahol a Nida folyó mellett vívott ütközetben megsebesült. A kórházi ápolást követően visszatért alakulatához, de néhány hónapnyi újabb frontszolgálat után, 1915 őszén, jelentkezett a császári és királyi ?légjáró csapathoz?. Bécsújhelyen végezte el a repülőgépvezetői-tanfolyamot. Szerénysége, példás viselkedése, nagy szorgalommal párosult tudás iránti vágya csakhamar társai fölé emelték, oktatói nemsokára követendő példaképül állították a többiek elé. A bécsújhelyi kiképzést követően ? 1916 májusában ? útja az olasz frontra vezetett; ott a 24. számú felderítőszázadhoz osztották be. 1916. június 20-án felderítőgépével egymaga álltja útját tíz olasz, Caproni típusú bombavetőnek, melyek a perginei és az Etsch-völgyi repülőtereket készültek megtámadni. A harmincperces csatában gépe hetven találatot kapott, de az egyik Capronit sikerült lelőnie, első légi győzelmét aratva ezzel.

Második és harmadik diadala során már az általa kidolgozott módszer szerint harcolt; az ellenséges gépet (maga előtt terelve) a saját vonalak mögött kényszerítette leszállásra. A személyzet szinte sértetlenül esett hadifogságba.

Hét légi győzelemmel a háta mögött Kisst 1917 novemberében áthelyezték az 55. vadászszázadhoz, s ezzel a remek pilóta nagy álma teljesült, végre vadászrepülő lett! 1917. november 15. és 18. között, három akció során összesen öt légi győzelmet aratott, s megkapta az arany vitézségi érmet. A november 28-án aratott újabb két diadala után a király és a vezérkari főnök személyesen gratulált teljesítményéhez. Az 55. vadászszázad, illetve Kiss eredményes működésnek köszönhetően a felelősségi területükön található városokat, településeket alig-alig támadták a Caproni bombázórajok.

1918. január 27-én egyedül szállt szembe három olasz vadásszal. A csata drámai véget ért; a tiszthelyettes géppuskája felmondta a szolgálatot, több találatot kapott repülője pedig lezuhant. Kórházba került, sérüléseiből csak május elején épült fel. Visszatért Perginébe, az 55. vadászszázadhoz, de a helyzet addigra már teljesen megváltozott. Távollétében a dél-tiroli arcvonalon az antant óriási légi fölényre tett szert; e frontszakaszon a kitűnő angol pilóták mellett nagy számban jelentek meg francia és amerikai gépek is.

A repülések ezért szigorú szabályok szerint zajlottak; az egyéni akciókat megtiltották, a bevetésekre kizárólag rajokban indulhattak a Monarchia pilótái. Kiss május 27-én reggel hatkor két társával, Kasza Sándor őrmesterrel és Maier József századossal emelkedett a levegőbe. A Cizmon folyócska völgye fölött angol Sopwith gépek csapnak le rájuk. Az altiszt nagyszerű manőverekkel az angolok mögé siklott és közülük kettőre tüzet nyitott. Géppuskája azonban az első sorozat után elakadt. Repülőjével azonnal lebukott a mélybe. Ellenfelei szorosan a nyomában voltak, kitartóan követték, bármerre is ment. A túlerő végül Campolongo községnél győzött. Kiss gépe hatalmas fáklyává lobbant, majd fekete füstcsíkot húzva maga után lezuhant.

A haláláról szóló gyászjelentést az 55. vadászszázad tisztikara adta ki; ebben már hadnagyként tüntették fel. A dokumentum szerint három arany, négy nagy ezüst, továbbá öt-öt kis ezüst és bronz vitézségi érmet kapott hadirepülős pályafutása során. Tizenkilenc diadalához a végzetes bevetésen még egyet tett hozzá, s így, mint húsz légi párbaj győztese esett el a Nagy Háborúban. Néhány nappal később az angol repülők koszorút dobtak le Levico repülőterére, egy levél kíséretében: ?A Royal Flying Corps végső üdvözletét küldi bátor ellenfelének, Kiss József pilótának, aki Campolongo felett halt hősi halált.?

Barátja, Vadász Ernő így emlékezett meg Kiss Józsefről a Belgrádi Hírek című újság 1918. május 30-i számában: ?Ő volt a magyar Richthofen, s ha hasonló viszonyok és körülmények között repült volna, mint Richthofen, talán még annál is nagyobb lett volna. A magyar aviatika legnagyszerűbb hőse kétségtelenül ő volt. A repülés történetében külön fejezetet fognak nyitni számára, melynek aranylapján dicsőségesen fog ragyogni a bátor hős egyszerű neve: Kiss József.?

Feith László

Forrás: htttp://www.hm.gov.hu


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.