Lorántffy Zsuzsanna, a fejedelemasszony

Lorántffy Zsuzsanna, a fejedelemasszony

"Fejedelmi nő, az volt bizonnyal
Világ szerént, lélek szerént;
Több díszt nem nyert bársony-bíborral,
De ő hintett ezekre fényt.
Korát előzte, mint az égen
A tündérhajnal a napot,
Hogy akkor is ragyogjon, éljen,
Mikor a nap lenyugodott."

(Tompa Mihály)

A 400 évvel ezelőtt született Lorántffy Zsuzsannáról emlékezett meg így Tompa Mihály, s bevallom, én is egyik női példaképemnek tekintem ezt a "korát megelőző", rendkívüli asszonyt. Talán a költő sem sejthette, mennyire igazak lesznek sorai, hiszen Lorántffy Zsuzsanna, s a sárospataki református kollégium vagy a vár ma is elválaszthatatlanok egymástól.

Amikor először jártam Patakon, még csak személyvonattal lehetett odadöcögni, de a kirándulóbusz sem volt sokkal gyorsabb a keskeny országúton. Ma már gyorsvonat és autópálya könnyíti az utazást. Már akkor is azon gondolkoztam, hogyan lett "Sárpatakából" "Bodrog-parti Athén"? A már életében is legendáshírű teológiai professzor, Újszászy Kálmán kedvéért utaztam először Sárospatakra. Felejthetetlen emlékem marad az ott töltött idő, hiszen a rá jellemző huncutsággal ?Zsuzsi néni?-nek jelölte meg találkozásunk helyét. Nem kis nyomozásomba került, amíg kiderítettem, hogy a 12 holdas iskolakertben álló Lorántffy Zsuzsanna szobráról van szó. Ha valaki Patakkal, s a kollégiummal akar megismerkedni, akkor a tisztesség úgy kívánja, hogy Lorántffy Zsuzsannát látogassa meg először - hangzott a magyarázat -, nélküle ugyanis nem lenne mivel dicsekednünk.

Később meggyőződhettem arról, hogy a mai sárospataki diákok számára is kedves találkahely ?Zsuzsi néni?, de az máig titok, hogy közülük, vagy a helybeliek közül kerülnek-e ki azok, akik mindig gondoskodnak arról, hogy legyen virág Lorántffy Zsuzsanna összekulcsolt kezében.

Gyermekasszonyból fejedelmi társ

Lorántffy Zsuzsanna Ónód várában született 1600-ban, de a sárospatakiban nevelkedett. Szülei korán meghaltak, ezért már 16 évesen férjhez ment az ország leggazdagabb, legderekabb fiatal kapitányához, Rákóczi Györgyhöz. Mint Lorántffy Mihály leánya és családjának utolsó sarja, örökölte a sárospataki várat, a hozzátartozó nagy uradalommal és az ország minden részében fekvő rengeteg birtokot. A Rákóczi és Lorántffy egyesült uradalmak, melyeket a fejedelem és fejedelemné okos gazdálkodással, fáradhatatlan munkával és takarékossággal tovább gyarapítottak, maguk kitettek egy kis fejedelemséget.

Sok szomorúsággal megterhelt, törékeny gyermeklány volt Lorántffy Zsuzsanna, amikor férjhez ment. Akkoriban ritkaságnak számított főúri körökben a szerelmi házasság, de fennmaradt levelezésük ékes bizonyítéka annak, hogy közöttük szerelem, később mélységes szeretet és összetartozás volt. Mindkét család - de főleg a Rákócziak - részéről mindent elkövettek azért, hogy megakadályozzák házasságkötésüket, de Rákóczi Györgyöt nem lehetett eltéríteni szándékától.

A gyenge fiatal lányból erős, határozott asszony lett, aki férjének igazi segítőtársa volt. Szintén leveleik bizonyítják, hogy a katonáskodó és országos politikával foglalkozó későbbi fejedelem mindenben kikérte felesége véleményét. A hosszú időt igénybevevő utazások, s különösen a Bethlen Gábor melletti feladatok sokszor szólították el huzamosabb időre Rákóczit. Ebből következett, hogy feleségére hárult az országrésznyi birtok, s a későbbi fejedelmi udvartartás irányítása. A fejedelem, amikor csak tehette, leveleiben beszámolt feleségének a történésekről. Ezt tükrözi az alábbi levél is:

I. RÁKÓCZI GYÖRGY

LORÁNTFFY ZSUZSANNÁNAK

1633. október 30. Kővár

Az Úristen, édesem stb.

Az Úristennek áldásából, édesem, ma 11 órakor ide tűrhető egészségben érkeztem. Ez oly hely, valaki erdélyi fejedelem, úgy őrizze, mint egyik szemét. [Nagy]Váradon kívül ennek Erdélyben mássa nincsen erősségére. Jószága is annyi volna, ha zálogban nem volna, elélhetne egy úr belőle, mert csak zálogban is ötvenhat falu. Bizony elválnék eddig Erdélynek s még Magyarországnak is dolga, míg ezt megvennék. Derék erősség. Innét okvetlen szerdán megindulok, adja Úristen, édesem, szent fiáért lássuk egymást jó egészségben. Ím vagy 12 narancsot és 7 citromot küldtem, adja Isten egészséggel elköltenetek, édesem. A narancshajat megtartsd. Datum Kővár 30. die Octobris Anno 1633. [Kelt Kővárott az 1633. esztendőben, október 30. napján.]

A te szerelmes urad,

R. György

A fejedelmi pár otthonát, a sárospataki várat tovább korszerűsítette. Sárospatak ekkor élte fénykorát. Az úgynevezett Lorántffy szárny egyik díszes ablaka alatt ma is olvasható ez a felirat: ?Anno Domini 1543. Lorántffy Zsuzsanna Erdély Dicső Fejedelemasszonya és a Magyar Királyság Részeinek úrnője.? Vagyona, címe, rangja lett, de ő maradt az, aki volt, szolgáló lélek. Mivel férje Erdély fejedelme volt, sokszor kellett neki is Gyulafehérváron tartózkodnia, de amikor csak tehette, visszatért kedves pataki otthonába.

Messze földön híres volt a várhoz tartozó Gombos-kert. A hagyomány szerint a vár úrnője sokszor megelőzte kertészét, amikor már korán reggel kertjében szorgoskodott. Kedvét lelte a ritkaságok cseréjében, a nemes fajták termesztésében. A sárospataki vár kamrájában a kert százféle termését és virágözönét őrizték, amelyekből lekvárokat, illatszereket és gyógyszereket készítettek. Az egyik feljegyzés szerint 71 üvegben 26 féle gyógyszert számláltak, egy városnak is elegendő orvosságot.

- Legyetek türelemmel, nem látjátok mennyi beteg vár még a fejedelemasszonyra? - dohogott gyakorta Lorántffy Zsuzsanna hűséges dajkája, amikor a kereskedők előre akartak tolakodni. A teremben nagy volt a sürgés-forgás. Az udvarban nevelkedő nemes kisasszonyok kis üvegeket, tégelyeket adogattak a fejedelemasszonynak, aki a kötözés, s a gyógyszerek mellett nem feledkezett meg a jó szóról, s a simogatásról sem. Minden betegségre volt sajátkészítésű gyógyszere: a fogfájásra fekete gyopár, a gennyes sebre körömvirágból készített balzsam, a gyomorfekélyre ennek szirmaiból főzött tea. A lányok szederlevélből készült oldattal mosták a hajukat, rózsavízzel és gyöngyvirágvízzel illatosították magukat.

A sárospataki vár úrnője kitűnő feleség, jó anya volt, s mint fejedelemasszony a szórakozás, a fényűzés helyett szorgos munkás életet élt; igyekezett jó célokra, mások hasznára fordítani anyagi javait, s politikai befolyását. Az ifjak nevelése szívügye volt, ezért is vállalta, a nemes kisasszonyok és ifjak nevelését. Miközben a nemes ifjak politikával és katonáskodással ismerkedtek az udvarban, a fejedelemasszony betegápolásra, hímzésre, s a háztartás minden csínjára-bínjára tanította a kisasszonyokat. Nagy mestere volt az úgynevezett úri hímzésnek, terítőit a templomnak ajándékozta. Sárospatakon megcsodálhatjuk az általa készített úrasztali terítőt.

Egész életében engedelmes gyermeke volt Istennek, amit egyik naplóbejegyzése is tanúsít: ?És ismét kezdtem el az Újtestamentumot, és életemet e mellé kötelezem, és kérem az én Istenemet, ki elkezdte a jót bennem, vigye véghez?.

"Ľmely sok ecclesiák s scholák támaszkodnak kegyelmességéreĽ"

Lorántffy Zsuzsanna egyetlen kérdésben ellenkezett az urával: támogatta a presbiteriánus, puritánus lelkészeket. A magyar puritánok közül három nagy alak emelkedik ki: Medgyesi Pál, Tolnai Dali János és Apáczai Csere János. Medgyesi Pál a fejedelem halála után az özvegy udvari lelkésze lett, Apáczai Pedig Lorántffy Zsuzsannának köszönheti, hogy miután II. Rákóczi György alatt Gyulafehérvárról elmozdították, Kolozsvárt lehetett tanár. További támogatásáról szóljon Apáczai Csere János egyik levele:

APÁCZAI CSERE JÁNOS

LORÁNTFFY ZSUZSANNÁNAK

1657. április 23. Kolozsvár

Apáczai Csere János alázatos supplicatiója [kérelme] Nagyságodhoz mint kegyelmes asszonyához.

Kegyelmes asszonyom, noha jól tudom, mely sok ecclesiák s scholák támaszkodnak a Nagyságod fejedelmi kegyelmességére, mindazáltal, mivel Nagyságodban az Isten dicsőségére való indulatot mind azok is meg nem határozhatják, én is, Nagyságodnak egyik méltatlan cliense [pártfogoltja], kényszeríttetem scholám nevével nagy szükségében Nagyságod előtt esedezni, hogy Nagyságod Istenét és igaz vallásunknak ennyi derék adversariusok [fő ellenfelek] között való gyarapodását kegyelmesen megtekintvén, méltóztassék fejedelemi kegyelmességéből szegény scholánk előmenetire valami beneficumot [adományt] rendelni, hadd tapasztalja meg scholám is, nemcsak én magam, hogy az igaz reformáta religiónak [református vallásnak] dajkájául ez hazában ama nagy országló király, úr Krisztus, Nagyságod rendelte, s ehhez képest igyekezzék annál nagyobb indulattal a Nagyságod mind világi és mind örökkévaló boldogságáért Isten előtt esedezni.1

Lorántffy Zsuzsanna ?életműve? talán mégis a sárospataki kollégium. Ez az intézet az ő áldozatkész támogatása folytán európai hírnévre tett szert. Nagyszerű alapítványokat tett a kollégium jövője érdekében. Az egykori író szerint úgy szerette ezt a főiskolát ?mint édesanya magzatát, a dajka az ő kicsinydedit és igyekezett nevelni az ifjúságot Istennek és szegény hazánknak a szolgálatjára?.

Az első protestáns kollégium az 1540-es években létesült Perényi Péter birtokán, ebből fejlődött ki később a nagyszerű kollégium I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna támogatásával. 1621-ben kezdtek hozzá a pataki iskola fejlesztéséhez. Új iskolai szabályzatot alkottak, s benne századokra előremutató gondolattal ezt teszik kötelességévé az igazgatónak: ?Az intézetbe minden nemes és nem nemes ifjú felvétessék, aki az igazgatónál jelentkezik.? A szabályzat kiterjedt az iskola belső életének minden mozzanatára. A tudományos fejlődés előremozdítására igyekeztek könyvekkel is ellátni. Családi könyvtárukat is az iskolára hagyták, ezzel akkor egy csapásra a sárospataki iskolai könyvtár az ország legnagyobb gyűjteményévé lett.

Bottyán János könyvében olvastam, hogy a fejedelem szerette volna az iskolának megszerezni Mátyás Király híres Corvina könyvtárát, amely a török uralom alatt tűnt el. Rákóczi úgy gondolta, hogy Budán maradt, s még épségben együtt van. Ezért a magyarból lett töröknek, Zülfikár agának 100 tallért vagy aranyat ígért, ha közbenjárásával megszerezhet ?a Budán levő sok szép régi diák könyvek közül másfélszázat. Ha pedig mind ide szerzené, adnék 1000 aranyat néki?. A szultántól azzal a politikus érveléssel kéri: "Ľhogy ne kellessék országunk fiait sok költséggel a németek között felneveltetni". A szultán 5000 aranyat kér. Ennyit már nem ad Rákóczi, de mai szakértők szerint már akkor nem is voltak, szerencsésebb esetben pedig elszóródtak különböző könyvtárakban.

A fejedelem 1648-ban halt meg. Lorántffy Zsuzsanna Zsigmond nevű fiával együtt folytatta a kollégium fejlesztését. Együtt hívták be a nagyszerű pedagógust, a cseh testvéregyház sokat üldözött püspökét Comeniust, aki megreformálta a kollégium oktatási rendszerét. Olyan magas jövedelmet biztosított neki, hogy az két professzoréval is felért bármely nyugati egyetemen. Comenius óriási irodalmi működésének több mint felét Patakon alkotta meg. Legterjedelmesebb két könyve is ott született, a Janua és annak képes változata, az Orbis Pictus. A könyvtárban mag is látható.

?Miért áldozott annyi figyelmet és pénzt a Rákóczi-család Erdélyben a gyulafehérvári, északon a pataki iskolának? - veti fel a kérdést Lázár István Kiált Patak vára című könyvében. - Mind a birtokkomplexum igazgatásához, mind pedig az erdélyi és a vágyott országos politikai vezető szerep betöltéséhez kiművelt emberfők sokaságára volt szüksége, akiket máshonnan meg nem szerezhetett, és akiknek hűségét, buzgóságát csak erősíthette, ha iskoláztatásukat a fejedelmi családnak köszönheti. Patak páratlan szerencséje, hogy a Rákócziak istápolta két jeles művelődési központ egyike lett. Így lakosai nemcsak a hegyaljai borból, az átmenő kereskedelemből, s a fejedelmi család által - a birtokok, majd a szabadságharc idején a hadsereg szükségleteit kielégítendő - támogatott céhes és manufakturális iparból pénzelhettek, hanem a főiskolából is, a diákokat szállással, koszttal látva el, az akkoriban jól fizetett tanárok házát építve, szőlőjét művelve stb.

Lorántffy Zsuzsanna valóban megelőzte a korát. Talán azért is tartom egyik példaképemnek, mert 400 évvel ezelőtt - amikor ez még nem igen jellemezte az asszonyokat -, sikerült teljes életet élnie. Nemcsak igazi segítőtársa volt férjének, nemcsak jó anya és kitűnő gazdaasszony volt, hanem még hivatást is választott magának. Kell-e szebb hivatás az ifjúság nevelésénél, melyet olyannyira fontosnak tartott, hogy megteremtesse a legszínvonalasabb oktatási és nevelési rendszerrel büszkélkedő kollégiumot?

Vagyonát és fejedelemasszonyi hatalmát nem önös célokra fordította, hanem a pataki, s az erdélyi iskolák, az arra érdemes tanárok és diákok támogatására, betegek gyógyítására. Jóleső érzés, hogy az ismét pezsgő életet élő református gimnázium és kollégium őrzi emlékét, s az iskolakertben a kollégium híres tanárainak és diákjainak szobra között Lorántffy Zsuzsanna előtt is tiszteleghetünk. A sárospataki vár szépen rendbe hozott falai között pedig emlékezetembe idézhetem, hogy a hagyomány szerint dédunokája, II. Rákóczi Ferenc kisfiúkorában a szerencsi tiszttartótól egy olyan pónilovat kapott, amely nem volt nagyobb egy kecskénél és a hiteles feljegyzés szerint "grádicsokat tudott járni". Ezek a grádicsok pedig az olaszos árkádokkal fedett loggia kényelmes lépcsői lehettek.

Zika Klára

Apáczai kérése a kolozsvári iskola számára eredménnyel járt: Lorántffy Zsuzsanna "a szegényebb szerű, jóindulatú s serényen tanuló alumnusoknak [bennlakó iskolai növendékek] táplálásokra ezer magyari forintokat" adományozott, kamatokkal együtt.

Forrás: www.vjrktf.hu


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.