Pálóczi Horváth Ádám

Pálóczi Horváth Ádám

paloczi_horvat_adam(Kömlőd,1760. máj. 11. - Nagybajom, 1820. jan. 28.): költő, író.
Az utolsó kuruc, a magyar zenei folklór első hazai gyűjtője. A kurucz nóták nagy részét ő mentette meg az enyészett?l. Bartalus és Káldy az ő hagyatékából merítettek. Halhatatlansága javát nótás természetének köszönheti, amint pedig annak idején talán sem ő, se kortársai nem vettek komolyan. Eleven, jókedvű, mulatós szittya volt Horváth Ádám, tele érczel, humorral, pezsgő életkedvvel. Valóságos nótafa, aki szerette a dalt, összegyűjtötte a kedvére valókat, különösen a magyar zenészek akkor még közszájon forgott régi kincseit. Sok dallamra írt verset, de ő maga is szerzett nótákat, versét, dallamát egyaránt; írt magyar szövegeket akkoriban népszerű idegen, különösen szerb és horvát dallamokra. A református énekeskönyv pedig valami tíz egyházi énekét, (dicséreteit) őrzi, melyeknek dallama is őtőle való. Valószínű, hogy leginkább zongorán komponált. Saját szavai szerint: simplex Marothianus clavicordiumához ült és csendesen, félkézzel, harmonicze verette. A verselésnek is nagy mestere volt ezen zenekedvelő táblabíró. Vannak dalszövegei, amelyek úgy simulnak a zenéhez, akár ő maga szerzette azt, akár meglévő dallamra írta, hogy becsületére válnának Csokonainak, vagy Arany Jánosnak is. Van két gúnydala a német tánczra, (Káldy is fölvette gyűjteményébe) egyiknek dallamát az akkor már divatos "O du lieber Augusztin " keringőből fejlesztette tovább.A másik dallam valami polkautánzat; ezek örökre mintái maradnak, hogyan védekezhetik gúnnyal egy önálló nemzeti zenekultúra a külföldi káros hatások ellen.




Pompás szövegüket, melyek szintén tőle valók, azonban valószínűleg csonkák, Káldy nyomán közlöm:
I.
Hát, Isten neki!
Kapjunk rá,
Szokjunk rá
A német tánczra,
A német tánczra,
Bécs felől úgyis
Minket ver
A fegyver
A szolga-lánczra,
A szolga-lánczra.
A tánczmester
Nem isméri,

Nem méri
A mi hangunkat,
A mi hangunkat
Csosztatót ver,
Ne pengessük,
Hát vessük
El sarkantyúnkat,
El sarkantyúnkat!
Szánd meg Árpádom,
Szánd unokádat,
Tartsd meg e vérrel
Szerzett hazádat!...

II.
?Bécsi német
Igy varr hímet
A magyar nóta formára,
S ez nótára
Ló nótára
Tipeg minden sorára.

Járjál kurucz
Te is, ha tudsz,
Holmi lassú minéteket.
Lépjél fennyen
S tégy lábhelyen
Kígyó tekervényeket!...

Ezek miatt a dalok miatt, állítólag. "ad audiendum verbum" Bécsbe hivatta József császár Horváth Ádámot. A "kalapos király" szigorú arcal fogadta a kívül-belül, tetőtől-talpig magyar poétát.

- Mit csinált már megint?
- Én, felséges uram? ? felelt a költő, csalmáját levéve ? én bizony semmi rosszat.
- Lázító verset írt a "német táncról"-felelt a czászár s felmutatta neki a bevádolt költeményt.
- De, felséges uram, ez csak tréfa!

Azzal egészen elfogulatlanul elkezdte a dalt énekelni és németes keringőlépéseket tánczolt hozzá. A három csimbókos, sárga csizmás, magyar díszruhás alak, rókatorkos mentében, amint dalolva keringőzik fejedelme előtt, oly mulatságos, parodisztikus alak volt, hogy láttára József császár hahotára fakadt és ezzel a dorgáló kihallgatás minden veszedelmes következtetés nélkül véget ért.

Az új európai nyelveket nem szerette Horváth Ádám. Nyakas magyar volt s mint ilyen, különösen a németet nem állhatta ki, se nyelvét, se zenéjét, se ruháját. A német hexametereket erőszakoskodásnak nevezte egy oly nyelv ellen, mely nem arra való. Egyéb mint magyar ruha sohse volt a testén; haját, mint a kuruczok, ősmagyar módra három varkocsba fonta s csimbókba kötötte; a csalmát legföllebb, ha néha nyáron cserélte föl kalappal. Ázsiai modoráról sok bolondos adomát jegyeztek föl. Különösen Kazinczy, aki megjelenésében, ruhájában, műveltségében egyaránt nyugati ember, s így Horváth Ádámnak teljes ellentéte volt, terjesztett róla, a "csimbókos poétáról" sok furcsaságot. Ádám úr nem törődött a "strimpflisek" véleményével, járt a maga útján, magyarosan élt, úgy írt, úgy dalolt, ahogy azt szíve sugallotta: és népszerű ember lőn általa.  Óriási baráti köre volt; majd akkora levelezést folytatott, mint Kazinczy; humoráért, mely élete sok keserűsége közben sem hagyta el, vidám írásaiért, mindig nótás kedvéért százan meg százan keresték, szerették, becsülték.

Ügyvéd és mérnök volt. Debreczenben a híres Hatvani professzor tanította mathezisre, melyhez különös kedve és tehetsége volt Horváthnak. Mint egy versében írja:

Már huszonnégy esztendőmnek
Közepén, csaknem időmnek
Reggelében
Allegálok, földet mérek.

Református papi családból származott, a debreceni kollégiumban tanult. A Martinovics pereket sikeresen megúszta, de csak mert 15 évesen a Debreceni Református Kollégiumban ő fogadta a fiatal császárfit ékes latin nyelven. Földmérői és jogi diplomát szerzett, majd Pápán letelepedve mérnökként tevékenykedett. A Holmi köteteinek számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először "magyar tengernek". Mint országosan ismert költő, levelezett Kazinczyval, Csokonaival, sőt, Csokonai tanítójának tartotta. Azt mondták, ha később születik, ő tölti be Kossuth szerepét. A nyelvújítási küzdelemben semleges álláspontot képviselt. Később elhidegült a széphalmi mestertől. Előbb a pesti, majd a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja lett Arion néven. Megnősült, Balaton-Füredre 1782 körül költözött, bérbe vette tíz évre a tihanyi apátság jószágait s a mérnökséggel, mely egészségét nagyon megrongálta, felhagyván, gazdálkodott. 1817-ben résztvett a Keszthelyi Helikon ünnepségein, melynek hatására 1818-ban megszervezte a főként nőírókból álló Göcseji Helikont. Az első olyan beadványt adja be az Országgyűlésbe, amely a nők választói egyenjogúságával foglalkozik. 2 évvel előzte meg az angol beadványt, mégis azt tartják számon és onnan indítják ezt Európában. Pálóczi Horváth Ádám annak a köznemességnek jellegzetes képviselője volt, amely a felvilágosodás eszméit összhangba tudta hozni a nemzeti múlt hagyományaival. Az őrségi falvak népeit védte a Batthyányiakkal szemben, akik mindenféle szabadságjogot és előjogot, kiváltságot el akartak venni az őrvidék őreitől. Ezért az Őrség jótevőjének is nevezik.Hagyományőrző tevékenységének legmaradandóbb emléke, fő műve az 1813-ban összeállított Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek c. kéziratos énekeskönyve. Megírta a Hunniást, az első magyar eposzt. Ezzel akarta bizonyítani, hogy a magyar nyelv alkalmas a művelődésre és teljes értékű.Sokat köszönhetünk neki de a  iskolákban szinte nem is tanítják. Művei kiadatlanok, több el is veszett.

Füreden lakása emlékére most a "Balatonfüred és vidéke társadalmi érdekeit szolgáló egyesület" az ottani ev. református templom homlokzatában díszes fekete márványtáblát helyezett, melyet szeptember hó 23-án id. Barta Lászlónak, az emléktábla-mozgalom megindítója Horváth Ádámról ez alkalomra írott jeles emlékbeszédével szép ünnep keretében lepleztek le.

Forrás: www.huszadikszazad.hu, www.nlvk.hu

További érdekességek róla itt.


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.