Patócsi Zsófia és lányai

Patócsi Zsófia és lányai

Bebek György uram Konstantinápolyban a jedikulában veszteglett, s bár neje a férfias erényekkel díszlő Patócsi Zsófia, munkás volt férje kiszabadításában s bár Ferdinánd király több ízben sürgette a hős elbocsáttatását a szultánnál, Zápolya Zsigmondnak sikerült végre, a ketrecbe zárt oroszlánnak lakatait fölnyitni 40 ezer arany váltságdíjért.

Miksa az akkor uralkodó fejedelem megtudván, hogy a kiszabadult Bebek Zápolyától elfogadta az országos főhadvezérséget, mint ellensége ellen Svendi Lázárt küldte, hogy foglalja el Szendrő várát.

Svendi Lázár rövid vívás után Szendrőt bevette 1566. Bebek György e hírt meghallván, rögtön írt a királynak, hogy ő kész zászlója alá állani, ha Szendrő várát visszaadja, s a 40 ezer arany váltságdíjat Zápolyának visszafizeti.

Egyezkedés végett Miksa elküldé egyik kedves tanácsosát, Torday Zsigmondot Bebekhez, ki a követet letartóztatván: nem épen alázatos hangon visszaüzent: hogy csak akkor fogja Tordayt szabadon bocsátani, ha a császári had Szendrőből kivonult.

Miksa e hatalmas üzenetre haragra gerjedt, s parancsot adott Svendi Lázár, és Forgács Simon vezéreknek, hogy azonnal Szádvár vívására siessenek, hol Bebekné, négy leányával tartózkodott volt, megparancsolta a király Svendi és Forgách vezéreinek, hogy addig Szádvár falai alól el ne merjenek jönni, míg a nevezett vár a Szendrő sorsára nem jutott.

* * *

Magas bérctetőn emelkedének Szádvár falai, alatta gyepes rónaság terült, hol Svendi egy szép reggelen seregével megjelent, s a tágas völgykebelt elözönlé katonáival, s ágyútelepeivel.

Patócsi Zsófia hideg vérrel szemlélte a hívatlan vendégek készülődéseit, miképp állíták föl ostromtelepeiket, mint bámulnak a hadfiak sóvárgó szemekkel a sasfészekre fel, hol egy nő osztja parancsait, egy igénytelen asszony, ki miképp Svendi véleményezé tábornoktársának, a legelső ágyúszóra, töredelmes szívvel jelenend meg előttük.

Míg az ellenség kívül rendezé az ostrom-munkálatokat, a várban sem pihentek ám, a várurnő szépen elosztá fegyvereseit, ? a nőknek is jutott foglalkozás, ők a tépést rendezték, ? maga pedig leányaival a falakon vizsgálódott, az őrséget tüzelte; bátorítá ? nem félt, nem remegett a női kebel, büszkén dobogott fel azon gondolatra, hogy alkalma leend, bizonyságot tenni a világ előtt a felől, hogy az ő ereiben is őseinek: a Czibakok, Bethlenek, Patócsiak vére buzog, de leginkább azon titkos öröm szállta meg szívét, hogy férje előtt is majdan úgy tünendik fel, mint a család fenntartója, erős, független, önálló hölgy, ki a sors viharaival szembe tud szállani, s méltó akar, és tud maradni mind férjének, mind dicső őseinek nagy nevére.

A vár fokára vezette négy szép leányát: a bájos Juditot, az okos Zsófiát, a tűzvérű Annát, s az élveteg Zsuzsannát, s megmutatta a várat környező hadfiak táborát, elbeszélé rendre, hogy mi szándékkal vannak, s nekik mi leend a kötelességük stb.

? Erős küzdelem vár reánk kedveseim! Jusson eszetekbe az egri nők dicső példája, jelenjetek meg a harctéren... gusaly helyett fényes kard villogjon kezetekben, lelkesítsétek a küzdőket, jelenlétetek biztassa, bátorítsa a fáradtakat s őrizzétek meg dicső őseitek nevét. ?Utánam gyermekeim!" szólt a lelkes nő, szép leányaihoz, kiknek szemeik szokatlan tűzben égtek, s valamennyi keblében föltámadt az önérzet hatalmas lángja.

Bebek Györgyné a fegyvertárba vezette leányait, mindegyik számára kiválasztott egy széles ősi kardot, sorban felkötötte oldalaikra, s megáldá őket szépen, igaz keresztyén anyai szeretettel, honleányi magasztos buzgósággal.

Azután felölté harci öltönyét, föltevé sisakját, s délceg paripáján bejárta az erődöket, szemlét tartva a csatárok felett, azokat bátorítván és buzdítván.

A várvédők élet s halálra esküdtek hűséget a hős asszonynak, kinek magatartása, hősies viselete bálvány vala zsoldosai előtt.

S talán nem vétkezünk, ha sejdítjük, hogy a vitéz védők között nem egy-kettő vala, ki a szép leányok tűzszemeitől megigézve, hős tett, vagy ily nemű kedvezés, kitüntetés által remélt céljához közelebb juthatni.

? Most már édes Svendi uram, ha úgy tetszik, kezdhetjük, kiáltá a büszke amazon a bástyafokról az ellencsoportokra.

Svendi és Forgách tábornokok az ágyútelepeknél járdaltak, midőn az amazon hősi alakja Szádvár bástyáin megjelent.

? Látod ama szoknyás vitézt a bástyafokon? szólt Svendi vezértársához, úgylátszik nem akar félni, vagy imádóra akar hatást gyakorolni; hahaha! kacagott a tábornok, ? ? no, még asszonnyal csatám nem vala, morgá fogai közt elkomorulva.

? Adja Isten, hogy ne is legyen! felelé Forgách, kinek e kellemetlen functio sehogy sem vala inyére.

? Eh! kártyajáték ? ?a legelső ágyúszóra könyörögve hozandja a madame lábaink elé vára kulcsait,

? Magyar hölgyek ezek uram! kik meg is tudnak halni.

? Hiszem, hiszem, de még is elvégre megadják magukat.

? Amint véli tábornok! szólt hidegen Forgách Simon.

? Lássuk tehát, kiálta a vezér, s vezényszavaira megdördültek az ágyúk, súlyos tekéiket a vár falaira szórván.

Sötét füstfelleg lepé el a vár falait, a föld megrendült az iszonyú dörgéstől.

Midőn a füst oszlani kezdett, Bebekné is megkezdé válaszát, azokból a huszonöt fontos golyókból, szíves üdvözletül, a legtömöttebb hadsorok közepébe küldvén.

? Ej, ej, azok a fiúk nem jó helyt állanak, kiálta a fővezér, látván, hogy iszonyú pusztítást tesznek köztük a vár falairól ledörgő ágyúk.

A merész hadvezér élére állott csapatainak s a hadoszlopokat közelebb parancsolá a várhoz, gondolván: hogy azok a szemtelen golyók, majd csak hátuk megett fognak a földek barázdáiban megheverni.

Ámde a várbeliek átlátták Svendi uram észjárását, s azon túltenni igyekezvén: hirtelen rövidebbre vették az ágyúkat, s a folytonos tüzelésben ki nem fáradó várvédők, mintegy gondolat, a tömött sorban előnyomuló vívók közepébe hányták pusztító tekéiket.

Svendi uram ö kegyelme sem jó helyt állott ám, mert egy húsz fontos tőle alig pár lépésnyire csapta szét a havas földet, mire az érdemes hadvezér átlátta, hogy itt veszedelmes emberekkel van dolga, s azok a várvédők aligha el nem csábultak örökre a szoknyás vezérek tűzpillantásai alatt.

? Ostoba dolog, ezt még sem hittem volna! kiáltott a hadvezér, képéről kaparván a havas fagyot.

E közben dörgött az ágyú, hullottak a jó vitézek, s a golyók jobbra, balra hullottak Svendi Lázár körül.

A várfokáról harsány női hang csendült meg, mely keresztül hallatszott a csatalármán, a bátor érchang áthasította a levegőt, s a fővezérnek úgy tetszett, mintha hallaná: ?hívlak, de ne jöjj''

Szégyen és bosszú közt hagyta félbe az ostromot vitéz Svendi Lázár, látva hogy itt nem oly nővel van dolga, ki az első ágyúdörgéstől visszariad, s a vár kulcsait neki, mint győzőnek lábai mellé rakja, tehát hogy könnyebben elbánhasson az amazonnal, s a közlekedést megszakíthassa: a közellévő Jablonca, és Szigliget nevű faluk alatt katonai laktanyákat építtetett, hol a sereg a tél viharosabb részeiben meghúzódhassák, s a várbelieket szemmel tarthassa.

* * * 


Bebek György uram Budán időzött, midőn családja szorongó helyzetét megtudta, rögtön egyik hívét, a derék Balai Kálmánt, Svendihez küldé azon üzenettel, hogy ö kész Miksa hűségére állani ha Szádvár ostromával felhagy, Szendrőt visszaadja, s az érte fizetett 40 ezer darab arany váltságdíjat Zápolyának visszafizeti. 


Svendi azt felelte vissza, hogy még csak szóba sem bocsátkozik vele addig, míg Tordayt szabadon nem bocsátja.

Bebek megcselekedte ezt is szeretett neje, s négy szép leánya érdekében, azután Bajomba ment, s újból elküldé Lorántfy Ferencet Svendihez, hogy adjon menedéklevelet neki arról, hogy Kassán találkozhassanak, addig pedig rontassa le a jabloncai, és szigligeti laktanyákat.

Svendi némi gúnnyal felelt a követ beszédére:

? Jó is volna, menedéklevelet adni oly embernek, ki nyakunkra pogány törököt hoz, de hiszen arra későn kelt!

A követ azonnal távozott, ép oly daccal ? mint jött.

Ezalatt Bebek két meghitt emberét küldte nejéhez, ámde ezeket elfogták Svendi emberei. S midőn pár száz emberrel közelgett jó Bebek, rég nem látott felesége vára felé, megtudá, hogy megbízott embereit elfogták, s terve el van árulva; azonnal megfordítá kisded csapatát, s Fülek várába tért be a nagyságos basához, segéderőt könyörögni, tudván: hogy a kontyos pogány szeret a zavarosban halászni.

E közben Forgács Simon levelet intézett Patócsi Zsófiához, melyben kéri, hogy ne veszélyeztesse maga, s gyermekei életét, adja fel a várat szépen, biztosítja, hogy ezen esetben semmi bántalma nem lend.

A szádvári hős asszony, Patócsi Zsófia, elkomorult a levél olvasása közben, s hidegvérrel ezen választ adá a követ szájába:

? Mondd meg a lovagias tábornoknak: Patócsi Zsófia nem úgy termett asszony, kit egyszerű levél által reá lehetne venni a vár föladására.

De már erre az üzenetre a hős asszonyt becsülő Forgách is haragra gyulladt:

? E dacos nő megérdemli, hogy megaláztassék, szólt magában a tábornok. S újból megkezdetett Szádvár vívása.

Bebekné és leányai leeresztett harci sisakban, kezükben fényes fegyverekkel, mint hős amazonok álltak a falakon.

Patócsi Zsófia mindenütt ott volt, hol tenni, rendezni kellett

? ott, és amott, hol szükség volt reá.

? Ha Isten velünk, ki ellenünk!? kiáltá a hős asszony. Csak kitartás, és mi győzni fogunk!

Lenn az ellenség erősen tüzelt a várra, hatvan fontos ágyúgolyókkal.

A szádvári hős nők ott állottak, hol legsűrűbben hullott a halált osztó teke.

? Az Isten szerelmére, vonuljanak félre, édes szép leányasszonykák, bizony ez az ostoba golyó kárt tesz kegyelmetek érdemes személyökben, szólt egy őszbe csavarodott hadfi az amazonokhoz.

? Ne féltsen minket, jó Péter bácsi, csak arra előre nézzen, szóltak a hős leányok, előzékeny szívességéért megmosolyogva az ősz bajnokot, a ház öreg cselédjét.

Forgách Simon megcsóválta fejét, midőn a füst, s a sűrűn omló golyók közt megpillantá a vár fokain az amazonokat tollas sisakban, fénylő kardokkal, harci méneken ide s tova szökdelni.

? Istenemre, e nők bámulásra méltók, s igazán megérdemlik azon szép nevet, melyet viselnek, ? szólt, s keble erősen feszült, egy kimagyarázhatatlan kéjt érzett rohama közben.

A hosszas küzdelem alatt már a lőpor és élelem fogyatékán vala Szádvárban.

Patócsi Zsófia átlátta, hogy a várat fönntartania lehetetlen, annyival inkább, mert azok a kíméletlen nagy golyók roppant réseket törtek a falakon.

Zsófia elhallgattatta ágyúit, s a béke jeléül fehér lobogókat tűzetett a vár roncsolt falaira.

? Megvan! ? kiáltá Svendi Forgácshoz ? a szoknyások, hála Istennek, megadták már magukat.

? Örülök rajta, úgy is eléggé bebizonyíták, hogy méltók a Bebek névre ? szólt titkos örömmel Forgách.

Követ érkezett a várból. Bebekné tudatta a fővezérrel, hogy a várat kész neki átadni, ha őt kincseivel, ruháival, szolgáival, hadikészleteivel, lovaival szabadon engedi távozni; ellenesetben kész a legvégsőre, embereivel a vár romjai közt elvérezni; mintsem feltételétől legkevésbé is eltávozni.



Rövid tanácskozmány után a tábornokok elfogadták a békeágat Bebekné asszony kezéből, a hadikészületeken kívül mindent szabadon hagytak neki elvinni.

Mágócsi Gáspár tornai vára fogadá a menekülteket, honnan nemsokára Erdélybe utaztak, hol ekkor Bebek György uram tartózkodott volt.

Annyi évek után itt ölelte keblére a sokat szenvedett had-fi hős nejét, s négy szép leányát, kik hozzá annyira méltók valának.

Ki tudná leírni az örömöt, melyet a család itt a viszontlátás percében érzett! Bebek György a sok szenvedések, lelki harcok után, kapott sebei következtében, e történtek után nemsokára szerettei karjai közt hunyt el.

A nyughatatlan élet után bekövetkezett az örök pihenés.

Boldogok a halottak, mert ők nem érzik az élet fájdalmait.

* * * 

Hová lett a szádvári négy hős leány? Az okos Zsófia somlyai Báthori István hitvese lőn, s a többiek élettörténetét a feledés leple takarja.

Patócsi Zsófia tizenhat éven keresztül jámbor és keresztyéni hitben vetett erős megnyugvással viselt özvegykedése után 1583. szeptember 1-ső napján kimúlt s hamvai a küküllővári egyházba vitettek, hol veje Báthori István diszes márványoszlopot emeltetett a hű nő, derék anya s lelkes honleány emlékének.

Szádvár falai, melyek annyi dicső jelenetnek valának tanúi, romban hevernek, Bebekné és hős leányai régen, igen régen föld alatt porlanak, ámde az öt hős nő neve aranybetűkkel van felírva a történelem emléklapjaira!

Bocskay Papp L.

Forrás: http://szadvar.karpi.com/news.php


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.