Forgách Simon ghymesi és gácsi gróf

Forgách Simon ghymesi és gácsi gróf

Forgách Simon ghymesi és gácsi gróf

ghymesi és gácsi gróf Forgách Simon (Rajka, 1669. július 8. ? Lemberg, 1729) császári és királyi tábornok, kuruc tábornagy

Előkelő főúri család sarja, Forgách Ádám országbíró és Rechperg Mária Katalin grófnő fia. 1688 körül feleségül vette Esterházy Ágnest, Esterházy Miklós gróf és Perényi Ágnes bárónő leányát, akitől Zsigmond nevű felnőtt kort ért fia született.

1685. január 24-től Borsod vármegye főispánja. Fiatalon katonai pályára lépett, részt vett a török elleni harcokban. 1688-ban II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem magyar huszárezredében, 1692?1695 között pedig a császári és királyi Pálffy-ezredben szolgált alezredesként. 1695-től a Kanizsával szembeni egykori végek, 1700-tól pedig a győri végvidék vicegenerálisa. 1701-től saját huszárezred tulajdonosa is egyben. Közben 1697-től az irreguláris, 1702-től pedig a reguláris haderőnél nyert vezérőrnagyi kinevezést. Az 1697. évi török hadjáratban 12 000 embert vezérelt Batthyány Ádám horvát bánnal együtt, de a föléjük rendelt Auersperg gondatlansága miatt sikertelenül működtek.

A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, részt vett az 1703. november 15-i zólyomi ütközetben. A trónörökös, a későbbi I. József ifjúkori bizalmasa volt, ezért nagy feltűnést keltett, amikor 1704. március 20-án átszökött a kurucok táborába. Átállása okául a horvát báni méltóság betöltésénél való mellőztetését, és néhány szolgájának az ellene táplált gyanú miatti elfogatását adta. Csak jóval később, a törökországi száműzetésben vallotta be II. Rákóczi Ferencnek, hogy József főherceg beleegyezésével szökött meg Bécsből, azzal a szándékkal, hogy Rákóczit és pártját rábírja, hagyjanak fel az új királyválasztással, és csak azt követeljék, hogy József azonnal, még atyja életében vegye át a kormányt. Rákóczi tábornaggyá nevezte ki Forgáchot, aki 1704. április 16-án nyolchavi fegyverszünetre, s ha ez idő alatt nem érkezne felmentés, azt követő kapitulációra bírta az egri vár császári őrségét. Forgách ezt követően átvette Károlyi Sándortól a dunántúli főparancsnokságot, és az ugyancsak átpártolt Esterházy Antallal majdnem az egész országrészt meghódította Rákóczi részére. 1704. június 13-án nagy vereséget szenvedett Koroncónál Heister császári tábornokkal szemben. (Ez volt a szabadságharc hat nagy csatája közül az első.) Forgách ezt követően Felső-Magyarországon működött, 1704. október végén kapitulációra bírta Kassát, majd Eperjest, december 25-én pedig Szatmár várát. Ekkor már Rákóczi erdélyi csapatainak kinevezett főparancsnoka volt, de csak 1705 elején vonult be Kolozsvárra. Az év folyamán elfoglalta Medgyest, Szamosújvárt és Déva várát, a császáriak így Rabutin tábornagy parancsnoksága alatt Nagyszeben, Brassó és Fogaras városába szorultak vissza.

1705 őszén részt vett a szécsényi országgyűlésen, ahol szenátorrá választották. Innen visszatért Erdélybe, hogy megfelelő előkészületeket tegyen a felvonuló császári fősereg ellen. A zsibói csatavesztés (1705. november 11.) után azonban a kurucok kiszorultak Erdélyből, s Rákóczi ekkor Forgáchra bízta a reguláris haderő megszervezésének feladatát és irányítását. 1706 nyarán a felső-magyarországi (kassai) főkapitányságot is elnyerte. 1706 őszén a fejedelem Pozsony várának csellel való elfoglalására küldte. Megfelelő eszközök és csapatok híján Forgách erre természetesen nem vállalkozhatott, ehelyett egy sikeres morvaországi portyázást hajtott végre. A császáriak azonban eközben visszafoglalták Esztergomot, mire Rákóczi 1706. november 22-én letartóztatta, majd fogságra vetette Forgáchot. A gróf előbb Krasznahorkán, majd Szepesvárott raboskodott. Itt egy éjjel szökési kísérlet közben (a kötél, melyen leereszkedett, leszakadt) lábát törte, ezúttal Munkács várába zárták, és ott raboskodott 1710. november 16-ig. Maga Rákóczi katonai mulasztással, írásban kiadott utasításai megszegésével vádolta tábornagyát, de az ügy valódi hátterében inkább politikai okok állhattak.

Dacára az elszenvedett fogságnak, Forgách követte Rákóczit az emigrációba. A szatmári béke után kirekesztették az amnesztia lehetőségéből, s már csak ezért sem térhetett haza. Előbb Lengyelországban, majd 1716-tól Törökországban bujdosott. Egy ideig Rodostóban is élt, de 1721/1722-ben visszatért lengyel földre. (Mikes Kelemen véleménye szerint Bercsényi Miklóssal való személyi ellentétei miatt távozott.)

Az egyetlen kincs, amit magával vitt, családi levéltára volt, melyet féltékenyen őrzött, s rokonai sürgető kéréseire sem adott vissza; Lembergben helyezte biztonságba, meghagyva, hogy még könnyelmű Zsigmond fiának se adják át. (A levéltár utóbb Jávorka Ádám közvetítésével került haza.)

Forgáchot 1730-ban Visnyevecen (Wisnowiec), az ottani karmelita kolostor templomában helyezték örök nyugalomra. 1906-ban felmerült, hogy Rákóczival és bujdosótársaival együtt őt is Kassán temetik el, de hamvait a sírrablók fosztogatásai miatt már nem lehetett azonosítani.

Forrás:

wikipeda

Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. Századok, 1968. 1038?1074.
Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I. (Sziluettvázlat.) In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, X. Szerk. Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1984. 9?22.
Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669?1730) kuructábornok [!] tanulságos életpályájának összefoglalása. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XXIV. Szerk. Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 2000. 9?23.
Czigány István: Forgách Simon, a király katonája. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. Hausner Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Csákváry Ferenc, Kincses Katalin Mária, Mészáros Kálmán, Tóth Ferenc. Budapest, 2005. 117?134.
Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Szerk. Mészáros Kálmán. Budapest: História; MTA Történettudományi Intézet. 2005. (História Könyvtár ? Kronológiák, Adattárak 8.) 148?149.
Mészáros Kálmán: Kuruc tábornokok és brigadérosok nyughelyei. Hadtörténelmi Közlemények, 119. (2006) 987.


Nincsenek listázandó termékek ebben a kategóriában.